A legtöbben nehéz szívvel gondolunk a volt párkapcsolatainkra. A szakítás utáni fájdalmat akkor is megélhetik, ha közös megállapodás után válnak szét a felek, hát még, ha ez nem is közös döntés. De minden kapcsolat végét egy gyászidőszak követi, és erre kell hagyni időt. Végtelenül nehéznek tűnik, hogy aki eddig életünk része volt, mindennap hallottuk, láttuk, beszéltünk vele, most egyszercsak nincs.
És ki kell bírni, hogy nem keressük. Nem véletlenül mondjuk, hogy lelkünk egy része meghalt, mert a társ elveszett belőle. Napról napra könnyebb lesz, megpróbálunk túllendülni a veszteségen.
Közben megfordul a fejünkbe, hogy jó-jó, de barátok is voltunk, azok maradhatunk-e? Nem! Szinte tilos, főleg a kezdeti időszakban. Nem olyan biztos még az elszakadásod tőle, hogy kész legyél arra, hogy hallgasd az örömét, vagy a bánatát.
Ha párt talált már magának, akkor azért, ha nem talált, akkor azért vagy veszélyben. Egy újrakezdés sem ígérne sok jót, hiszen, ami nem működött az most sem menne. Így, ebben ne is gondolkozz!
Ha az ex mégis az életében marad, akkor érdemes leszögezni, ki mit vár a további kapcsolattól. Az új, baráti viszonyban már nem a régi párkapcsolatot fogjátok megélni. Természetesen megjelenhet az intimitás, a kérdés azonban az, hogy a szerelem érzése újra elindul-e valamelyikükben, és viszonzásra talál-e.
Nézz szét, és lásd meg, hogy vannak más barátaid is, akik előtt őszinte lehetsz, és nem kell mindig arra figyelned, hogy mit mondhatsz el, és mit nem. Erősítsd meg az önbizalmad, mert képes vagy boldogulni a volt párod nélkül is. Ne ragaszkodj olyanhoz, amit csak a múlt tart össze.
Kutatások szerint a “jó válás” egy év alatt rendeződik, ez idő alatt az elvált felek működőképes szintre tudják hozni magukat, és képesek lesznek új kapcsolatukat kialakítani. Nem érdemes hát sürgetned a dolgokat, a türelemmel sokkal többre mész.
Forrás: ridikul.hu